2013. április 19., péntek

Shanghai Urban Planning Exhibition Center



Reggel elugrottunk Danival a ruháinkért. Először az enyémet akartuk begyűjteni, de kiderült, hogy még nincs ott, és nem tudták elérni a szabót, így átmentünk Dani öltönyéért. Felpróbálta, megbeszéltük az igazításokat, aztán vissza az én üzletembe. Nagy nehezen előkerült a blézer, ezen is kell még igazítani (ez egész eleje rész kicsit kicsi lett, és az ujja kivágás is szűk – amennyire én értek hozzá, szét kell fejteni az egészet, hogy ezzel valamit csinálni lehessen.) Aztán jött volna a ruha, amiről kiderült, hogy még el sem készült. Úgyhogy Dani gyorsan és ügyesen lealkudott még néhány RMB-t az árból. Viszont nagyon remélem, hogy péntekre tényleg elkészül. A kisasszony szentül fogadta, hogy már csütörtökön ott fog lógni a fogason, mert mondtuk, hogy pénteken is korán, nyitásra jövünk.
A tervem az volt, hogy hazaviszem a ruhákat, átöltözöm, és úgy indulok neki a városnak. A nadrág alatt ugyanis még egy harisnyanadrág is volt rajtam, hogy a ruhapróbánál ne rontsa az összképet a csíkos zokni. Mivel azonban a ruhák nem készültek el, egyből nekivághattam a napnak. Csak éppen egy árva térkép nem volt nálam, se hivatalos, se saját, nyomtatott, a turistairodák meg ritkák itt, mint a fehér holló, és ami van, általában az is csak hivatalos szervezett programokkal foglalkozik.
Úgyhogy a Shanghai Museum mellett döntöttem. A People’s Square metró megállónál egy hatalmas földalatti pláza útvesztő van. Miközben a múzeumhoz vezető kijárat felé bandukoltam, kitaláltam, hogy veszek egy pár nylonzoknit, és lecserélem a harisnyanadrágot, hogy hőgutát ne kapjak.
Ha az ember konkrétan keres valamit, érdekes dolgokra jön rá, ami egyébként nem biztos, hogy megragadta volna a figyelmét. Most például a boltok kínálatáról tettem hasznos megfigyeléseket. Divatruházat – rengeteg, cipő, táska, iPhone tok – sok, gyorsétkezdék, ajándéktárgyak,  illatszerbolt és drogéria, fehérnemű …. és a valahol eldugva, nagy nehezen egy harisnyaáru bolt is. Angolul ugyan nem beszéltek, de ismét akadt egy vevő, történetesen egy fiatalember, aki, némi magyarázat után, megértette, hogy mit keresek. De nem volt nekik. Viszont szerencsém volt, mert nem sokkal odébb váratlanul egy másik harisnyaboltra bukkantam, ahol sikerült beszereznem az áhított darabot.
A történet csattanója, hogy jó három óra múlva, egyik múzeumból a másikba menve (én nem is figyeltem, hogy megint ugyanott járok), észrevettem, hogy szalad utánam egy kínai lányka. Amikor megálltam, mosolyogva mondta, hogy náluk jártam reggel, és tudja, hol kaphatnék olyan zoknit, amit kerestem. Nagyra értékeltem a segítőkészségét és a figyelmességét. Azért remélem, nem az a képzet élt benne rólam, hogy három órája ott kószálok a labirintusban, kétségbeesetten, harisnya után kutatva.
A Shanghai Museumnál hosszú sor állt, úgyhogy inkább továbbmentem először a várostervezési kiállításra (Shanghai Urban Planning Exhibition Centre). Kellemes meglepetésként mindjárt a bejáratnál volt egy prospektusállvány, ahol angol nyelvű metrótérkép, turistatérkép, 30 dolog, amit csak Shanghaiban tehetsz meg prospektus kellette magát. Úgyhogy gyorsan fel is tankoltam belőlük.
Az 5. emeleten, a kávézón kívül ideiglenes kiállítóterem van, ahol most éppen egy kínai grafikus képeit állították ki. Életképek a a XX. század eleji Shanghairól, apró történetekkel megspékelve. Mire mindent végigolvastam és végigfényképeztem, eltelt vagy egy óra, de nagyon megérte, rengeteg érdekes információhoz jutottam (ha lesz erőm és időm lefordítani a szövegeket, abból mindenképpen egy külön bejegyzés születik majd).
Kalaptolvaj

Jövendőmondó

Peep-show kínai módra

Nem minden bevándorló lett milliomos -  európai kulcsmásoló

Érdekes, hogy itt Kínában szinte mindenhol szabad fényképezni a múzeumokban is. Csak egy-két helyen láttam tiltó táblát. Más kérdés, hogy a legtöbb látnivaló üveg mögött van, „szerencsés” esetben ráadásul még üvegablakokkal teli teremben is, ami a tükröződés miatt erősen megnehezíti elfogadható képek készítését. Azért mi, turisták, igyekszünk megtenni minden tőlünk telhetőt.
Visszatérve a múzeumra. További három emelet volt tele a régi és új Shanghai mindenféle látványos és nevezetes épületével, parkjával és utcájával. Olyan eldugott kis helyeket mutogattak különböző témákhoz kapcsolódva, hogy egyiket-másikat még a google maps sem ismeri fel. Lesz még itt alkalmam kutatómunkára bőven.
Az ilyen múzeumok (meg a világ úgy általában) amúgy is tele vannak apró, ámde annál érdekesebb részletekkel. Fényképek, amelyeket be lehet azonosítani, történelmi utalások, amelyeknek utána kell nézni, vagy egy kifejezés, amit még sosem hallottam.
Itt most a  Shikumen-házak jöttek elő többször is, de nagyon kevés háttér szöveggel. Úgy tűnt, Shanghaiban mindenki számára természetes, hogy miről van szó. Én viszont se shanghai, se építész nem vagyok, úgyhogy barátunkhoz, a Google-hoz fordultam. Nem is kellett csalódnom, számos érdekes bejegyzést találtam. A lényeg, hogy a Shikumen egy hagyományos shaghai építészeti stílus, amely a nyugati és kínai elemeket kombinálja, és az 1860-as években jelent meg először. A Shikumenek, amelyek nevüket a jellegzetes kőkapukról kapták, 2-3 béremeletes házak voltak, egy-egy utca teljes hosszában, és volt idő, amikor 9000 ilyen stílusú épület volt Shanghaiban, ami akkoriban a teljes házállomány 60%-át jelentette. Mára a legtöbb Shikumen nagyon romos állapotba került, és folyamatosan bontják őket. Egy részük helyett Shikumen-kinézetű új épületeket emelnek, ezek azonban már nem bérházak, hanem drága éttermek és olyan butikok, ahol egy póló többe kerül, mint a szomszédos, még le nem rombolt házakban lakó emberek egy havi fizetése.
Shikumen-házak

... felújítva

Alaposan elfáradtam, mire a végére értem az egész kiállításnak, de azért átsétáltam a Shanghai Múzeumba, és levezetésképpen elgyönyörködtem a jellegzetes kínai festészet legszebb darabjaiban, sőt még a pecsétnyomó kiállítást is végignéztem. Bizonyára a pecsétlenyomatok szövege is érdekes lehetett, de csekély kínai nyelvtudásom (mely a jó napot és köszönöm után immár az igen, halló és gyerünk szavakkal is bővült) ehhez nem bizonyult elegendőnek, így csak a pecsétnyomók kialakítását nézegettem. Agyagból, kőből, bronzból, drágakőből (főleg jáspisból) készültek a szebbnél szebb darabok, teknős, bika, Buddha és számos egyéb faragvány emelte a szépségüket.



jade pecsétnyomók



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése