Amióta itt vagyok, szinte alig volt tiszta,
napos idő. Az ég rendszerint többé-kevésbé borult, és folyton esőre áll az idő,
de eddig csak ijesztgetet. Ma viszont, illetve már tegnap éjszaka, rákezdett,
és álló délelőtt csak esett. Nem egyfolytában, inkább kiszámítottan. Amikor
kiderült annyira, hogy úgy elhatároztam, nekivágok a városnak, mire kijöttem a
szobámból a táskámmal, már megint szakadt.
Úgyhogy a nap nagyobbik részét itthon
töltöttem. A fedett teraszon írtam a blogot (úgyis el vagyok maradva), és
közben a lakópark életét figyeltem. Remek szórakozást nyújt nézni, hogyan
próbálják kijátszani vagy egyszerűen csak semmibe venni a tilalmakat a kínaiak.
Ilyen-olyan okokból mindig el van kerítve egy-egy terület a parkoló autók elől,
amit a sofőrök szemrebbenés nélkül figyelmen hagynak, általában úgy, hogy az
elkerített hely MELLÉ állnak le, amitől a szűk út még inkább beszűkül, és a
többi jármű számára esetleg már lehetetlen is lesz a továbbjutás.
Most viszont az egyik kijárat felé vezető utat
zárták el, mobil kúpokkal. Persze minden autós, rutinból, először arra akar
menni, hiába jól látható a jelzés, de aztán közvetlenül a kúpok előtt csak
megállnak, visszatolatnak 2-3 métert, és elkanyarodnak a másik útra. Kivéve egy
öntudatos észkombájnt, aki kiszállt, és odébb tette az útjába álló műanyag
kúpot, és behajtott. Sőt, minden korábbi tapasztalatommal ellentétben, utóbb
még egyszer kiszállt, és maga mögött ismét helyreállította a zárlatot. Aztán
két perc múlva láttam, ahogy tolat visszafelé, nyomában a kapuőrrel, aki
terelgette, majd elvette az útból az akadályt, hogy kifarolhasson a csapdából.
Úgy látszik, nem ok nélkül van lezárva ez az útszakasz :-D
Végül csak elindultam, esernyővel
felfegyverkezve, hogy legalább a vásárlást elintézzem a Carrefour-ban.
2011-ben, amikor szintén ebben a lakóparkban laktunk, még busszal mentem oda –
igazi kalandtúra volt -, de most láttam a térképen, hogy egyenes út vezet a
szupermarketig, nem is hosszabb, mint 2,5 km. Errefelé még úgysem jártam, hát
ezt is megnéztem magamnak, és közben kiszellőztettem egy kicsit a fejemet.
Közben számoltam a bérbicikliket. Úgy tűnik, csak minden 5.-6. után jön egy
saját tulajdonú gép. Ez azért igazán jó arány a villámgyors elterjedés
szempontjából!
Magnóra kapcsolt hangosbeszélő. "Élő" reklám a félárú terméknek - trükkös eladó módjára. |
Daniék viszonylag későn értek haza, kaja
nélkül. Aztán megbeszélték, hogy elugrunk valahova. „Baby, let’s go out!”
Fogalmam se volt mire számíthatok, de simán elhittem, hogy este fél 10-kor még
elindulunk egy étterembe, vacsorázni. Itt Kínában az étteremben (vendéglőben,
kifőzdében) étkezés egyáltalán nem számít különleges dolognak, a hétköznapok
szerves része, akár napi szinten is, az meg, hogy meddig vannak nyitva a
szolgáltató egységek már kérdésként sem merül fel. Csak azt kell még
megtanulnom, hogy egy-egy kifejezés kinél mit takar. Ebben az esetben
egyszerűen arról volt szó, hogy beugrottunk a közeli japán szupermarketbe valami készételért. A
romantika kedvéért először a folyóparton akartuk megenni is, de a helyzet nem
kedvezett a romantikának, minden nedves volt még az egész napos esőtől, így
inkább az otthoni kényelmet választottuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése