2017. szeptember 9., szombat

Kína 2017 – Egy esős nap

Amióta itt vagyok, szinte alig volt tiszta, napos idő. Az ég rendszerint többé-kevésbé borult, és folyton esőre áll az idő, de eddig csak ijesztgetet. Ma viszont, illetve már tegnap éjszaka, rákezdett, és álló délelőtt csak esett. Nem egyfolytában, inkább kiszámítottan. Amikor kiderült annyira, hogy úgy elhatároztam, nekivágok a városnak, mire kijöttem a szobámból a táskámmal, már megint szakadt.

Úgyhogy a nap nagyobbik részét itthon töltöttem. A fedett teraszon írtam a blogot (úgyis el vagyok maradva), és közben a lakópark életét figyeltem. Remek szórakozást nyújt nézni, hogyan próbálják kijátszani vagy egyszerűen csak semmibe venni a tilalmakat a kínaiak. Ilyen-olyan okokból mindig el van kerítve egy-egy terület a parkoló autók elől, amit a sofőrök szemrebbenés nélkül figyelmen hagynak, általában úgy, hogy az elkerített hely MELLÉ állnak le, amitől a szűk út még inkább beszűkül, és a többi jármű számára esetleg már lehetetlen is lesz a továbbjutás.

Most viszont az egyik kijárat felé vezető utat zárták el, mobil kúpokkal. Persze minden autós, rutinból, először arra akar menni, hiába jól látható a jelzés, de aztán közvetlenül a kúpok előtt csak megállnak, visszatolatnak 2-3 métert, és elkanyarodnak a másik útra. Kivéve egy öntudatos észkombájnt, aki kiszállt, és odébb tette az útjába álló műanyag kúpot, és behajtott. Sőt, minden korábbi tapasztalatommal ellentétben, utóbb még egyszer kiszállt, és maga mögött ismét helyreállította a zárlatot. Aztán két perc múlva láttam, ahogy tolat visszafelé, nyomában a kapuőrrel, aki terelgette, majd elvette az útból az akadályt, hogy kifarolhasson a csapdából. Úgy látszik, nem ok nélkül van lezárva ez az útszakasz :-D

Végül csak elindultam, esernyővel felfegyverkezve, hogy legalább a vásárlást elintézzem a Carrefour-ban. 2011-ben, amikor szintén ebben a lakóparkban laktunk, még busszal mentem oda – igazi kalandtúra volt -, de most láttam a térképen, hogy egyenes út vezet a szupermarketig, nem is hosszabb, mint 2,5 km. Errefelé még úgysem jártam, hát ezt is megnéztem magamnak, és közben kiszellőztettem egy kicsit a fejemet. Közben számoltam a bérbicikliket. Úgy tűnik, csak minden 5.-6. után jön egy saját tulajdonú gép. Ez azért igazán jó arány a villámgyors elterjedés szempontjából!

Magnóra kapcsolt hangosbeszélő. "Élő" reklám a félárú terméknek - trükkös eladó módjára. 
Daniék viszonylag későn értek haza, kaja nélkül. Aztán megbeszélték, hogy elugrunk valahova. „Baby, let’s go out!” Fogalmam se volt mire számíthatok, de simán elhittem, hogy este fél 10-kor még elindulunk egy étterembe, vacsorázni. Itt Kínában az étteremben (vendéglőben, kifőzdében) étkezés egyáltalán nem számít különleges dolognak, a hétköznapok szerves része, akár napi szinten is, az meg, hogy meddig vannak nyitva a szolgáltató egységek már kérdésként sem merül fel. Csak azt kell még megtanulnom, hogy egy-egy kifejezés kinél mit takar. Ebben az esetben egyszerűen arról volt szó, hogy beugrottunk a közeli  japán szupermarketbe valami készételért. A romantika kedvéért először a folyóparton akartuk megenni is, de a helyzet nem kedvezett a romantikának, minden nedves volt még az egész napos esőtől, így inkább az otthoni kényelmet választottuk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése