Kína 2017 – Jing’an szoborpark

2011-ben, amikor először jártam Shanghaiban, a listámon szerepelt a Természettudományi Múzeum is. Internetes források azonban eléggé lehúzták – öreg, kopott, szegény, elavult -, így mindig hátrább került a látnivalók sorában.

Most viszont, egész mást keresve a térképen, egy teljesen új helyen ötlött a szemembe a felirat, így rákerestem, és kiderült, hogy időközben létrehoztak egy új Természettudományi Múzeumot.

A  múzeum honlapját olvasva rájöttem, hogy egy kissé hibásak voltak a korábbi információim. Az első ilyen jellegű múzeumot még 1868-ban alapította egy francia katolikus pap. Ez az intézmény képezte aztán, a brit Királyi Ázsia Társaság 1874 alapított múzeumával egyesülve, az 1956-ban megnyitott Shanghai Természettudományi Múzeumot, mely viszont 2001-ben összeolvadt a Science and Technology Museum-mal, amit én is meglátogattam 2011-ben, tehát igenis, már jártam a shanghai természettudományi kiállításon. 2015-ben viszont ismét önálló intézményként nyitotta meg kapuit.

Remek program egy párás, 35 fokos nap kellemes eltöltésére. (Kínában minden közintézményben működik – mégpedig általában a szükségesnél erősebb fokozaton – a légkondicionáló.)

Sajnos, ember tervez, bürokrácia végez. Shanghaiban, ahol még a bankok is nyitva vannak egész vasárnap, és a boltokban este 9-kor még vidáman lehet vásárolni, sikerült rábukkannom egy múzeumra, amelyik a szokásos hétfői zárva tartással üzemel. Ezt persze csak feltételeztem, abból, hogy nem tudtam eljutni a lezárt kordonoktól a pénztárig. Ugyanakkor, szintén a lezárt kordonok miatt, a nyitvatartásról tájékoztató táblát sem tudtam elolvasni, mert azt, igen bölcsen, kizárólag a bejárati ajtón helyezték el.

Viszont ezt az építményt is szépen kialakított park vette körül, mint kiderült, a Jing’an Sculpture Park, amely a területén elhelyezett szobrokról, nagyobb részt állatábrázolásokról, kapta a nevét. Volt egy pár igazán ötletes alkotás is, kínai és nemzetközi szobrászok keze munkája.

Jing'an Sculpture Park, Shanghai

Jing'an Sculpture Park, Shanghai

Jing'an Sculpture Park, Shanghai

A múzeum a Shanghai Váci utcájának számító Nanjing Roadtól északra, a folyó közelében fekszik. Mivel a belvárost már elég jól bejártam, gondoltam, inkább a folyóparton megyek vissza a központba. Ez ugyan nem jött össze, viszont megint olyan helyre keveredtem, ami nem számít a turistaövezet részének. Lerobbant, zsúfoltan egymás mellé ragasztott shikumenházak, málló falakkal, a sikátorok bejáratainál kis sámlin kuporgó férfi vagy nő kínálja a portékáját, ami műanyag papucstól a zsákos rizsig bármi lehet. A kis közökben agyonhasznált biciklik és középkategóriás autók egyaránt megtalálhatók. Az emeleti ablakokból hosszú rudak meredeznek, rajtuk örökké száradó ruhák. Az utca túloldalán viszont már nyoma sincs a régi épületeknek, az építési területen hatalmas, modern felhőkarcolókat húznak fel. Minden alkalommal újra és újra megérint a múlt és jövő ilyen szembetűnő kettőssége!

Shikumenek

Múlt és jövő, a változó Shanghai

Miután végül csak bekeveredtem a sétálóutcába, leróttam tiszteletemet a vásárlók istenei előtt is – leginkább csak nézelődés formájában. Dani és Sophie mindig rémtörténetekkel traktálnak, hogy milyen drága egy gyerek felnevelése itt, Shanghaiban. Nem csak egy jó oktatási intézmény – és itt már az óvodára is gondolunk, ahol a gyerekek nem a belső-kínai egyszerű emberek szokásait tanulják el, hanem az általunk kultúráltnak mondott viselkedést -, de a ruházat és a csecsemőápolási cikkek is. Valószínúleg az egyke politikával függ össze. Attól az egytől aztán semmit se sajnáljanak a szülők. És ha már így is, úgy is megveszik a legújabb rugdalódzót, a márkás sportcipőt, vagy a high-tech babakocsit, hát miért ne árulják még az értékénél is sokkal magasabb áron?

 Benéztem egy áruházba, ahol 7 emeleten csak baba- és gyermekruhákat és felszerelést árultak. Láttam angol lord stílusú kardigánt, 2 éves gyerek számára, 499 RNB-ért, flitteres szandált 459-ért, csak olcsó és tartós darabokat nem láttam. Valahogy nincs itt fokozatos átmenet – vagy legalábbis én még nem találkoztam vele. Mint minden más árucikkre, a gyerekruhára is igaz, hogy vannak a gyenge minőségű, piacon kapható, olcsó tömegáruk, és a márkás, méregdrága cuccok. A kettő közötti, középkategóriás termékek forrására még nem sikerült rálelnem. 

Azért érdekelne a dolog, hogy mennyi időbe telne beszivárogtatni az anyukák és nagymamák fejébe a babaruha-börze gondolatát?