Abban reménykedtem, hogy hétvégére elutazunk
valahova, ahova egyedül, a kínai nyelv alapos ismerete nélkül, nem igen
akaródzik elmenni. Daniék ilyen „nagyszabású” tervekben ugyan nem gondolkoztak,
de azért felmerült egy autóbérlés, és egész napos út valamelyik közeli városba,
aztán ez módosult Chongming szigetre, ahova busszal is lehet jutni, ha az ember
kiismeri magát a sok kínai jel között, végül Sophie rájött, hogy túl sok
feladata halmozódott fel a hétvégére, és leginkább sehova sem szeretne menni.
Igy aztán a hatalmas szálfából lett egy
icipici fogpiszkáló. Illetve több is, mert azért nem élmény mindig akad.
Szombaton délelőtt elbicikliztünk a
virágpiacra, mert lejár a virágküldő szolgálatnál az előfizetés, és Sophie
személyesen keresett valami szépet a vázába. Helyes, tömött fejű, sárga
gombócokat talált. Lehet, hogy Pesten is el kéne mennem a nagybani virágpiacra
egy kicsit nézelődni? Vagy csak errefelé "teremnek" ilyen furcsa
virágok?!? A levele alapján valami krizantémfélének vélem...
Az igényeket tükrözve számos standon
csillámporos szegélyű, élénk, virító színű „photoshopolt” virágcsokrokat is
kínáltak. Valódi virágok voltak, de annyira természetellenesnek tűnt a színűk,
hogy nehezen tudom elhinni, hogy simán csak termesztés eredményei voltak. És, persze, voltak különlegességek is - legalábbis európai szemmel nézve
.
 |
| Lótuszvirág terméséből összeállított csokor |
 |
| Mire jó a pipaszurkáló? |
Hazafelé beugrottunk a kisállat-kereskedésbe,
és eljátszottunk a töménytelen macskával, aki ott lábatlankodott. Szó szerint,
mert a legtöbb nem volt ketrecben, hanem szabadon mászkált a boltban, mindenre
felugorva és felmászva. Pláne, amikor a játékuk is előkerült - egy botról
lelógatott tollacska. Na, ha azt húzogattuk az orruk előtt, attól teljesen
belendültek, egyből kijött belőlük a vadászösztön. Résen kellett lenni, ha nem
akartuk, hogy elkapják és szétcincálják! Némelyik akkorákat ugrott felfelé,
hogy nem is hittem volna.
 |
| A zsákmány bűvöletében |
Sophie kapott karácsonyra egy cicát Danitól,
pontosabban egy cica-utalványt. Úgyhogy időnként eljönnek ide macskát
választani, aztán hosszas töprengés után megállapítják, hogy még várnak egy
kicsit a saját macskával. Közben meg remekül eljátszanak az itteniekkel.
Ideális helyzet.
Jó pont az állatkereskedőnek, hogy utcáról is
összeszed elesett kölyköket. Most például egy egy hónapos kismacskája volt,
külön ketrecben, ápolva és etetve, amelyik ingyen elvihető lenne. Addig, amíg
ez megtörténik, bőszen pofozta és rágicsálta Dani benyújtott ujját.
Délután bementem a városba, mert olvastam a
Shikumen Street Fair-ről a West Nanjing Road metróállomás közelében, és
reméltem, hogy valami érdekes helyi kézműves rendezvényre bukkanok. Kiderült,
hogy fiatal dizájnerek vására, az egyik mellékutcában (99 Taixing Lu), egy
belső udvarban kialakítva. Régi (és kevésbé régi) porcelánok cserepeiből
készült medálok, extravagáns szandálok, modern kerámia, dizájnos sálak, táskák…
Nem is a portéka volt érdekes, amit kínáltak, mert az a világon mindenhol
hasonló, hanem inkább az, hogy az árusoknak kb. a negyede külföldi volt. Két
olasz lány ezüstékszereket kínált, egy kínai - nyugati páros házi készítésű
kozmetikumokat, egy afrikai fiatalember kávé és csokoládé kombóból italtól
kezdve illatszerig mindent. Mindig olvasom, hogy vannak ilyen a nomádok, akik
állandó lakhely nélkül élik az életüket, és életvitel szerűen vándorolnak egyik
országból a másikba; most ez is egy kicsit kézzel foghatóbbá vált.
 |
| Shikumen Street Fair, Shanghai |
Vasárnap meg Danival szerveztünk egy lötyögős
napot (15000 lépést mentünk, ilyen egy lötyögős nap :-) ). Meg olyan is,
hogy a tegnapi tervezésnek megfelelően, rögtön ébredés után, azaz fél 11 körül indultunk
el. Nem is csodálom, hogy hétvégén ilyen sokáig alszanak. Elég strapásnak
tűnnek a hétköznapjaik. Hetente 2-3 alkalommal reggel 7-től 8-ig kondizni
járnak, aztán irány a munkahely, ahonnan jó esetben 7 óra körül hazakeverednek.
Dani kerékpárral jár, mert csak a Century Parkot kell megkerülnie, de
Sophie-nak egy út kb. egy órájába telik, metróval, két átszállásal. Este jóga,
Sophie még lefut néhány kört a park körül (5 km-es, futóknak kialakított,
éjjelre kivilágított pálya), Dani elintéz egy-két meetinget amerikai vagy angol
kollégákkal, közben valamikor még egy könnyű vacsora is belefér, és már
mehetnek is aludni. Hétvégén aztán pótolják az elmaradásokat, mind alvás, mind
tennivalók tekintetében J
A milliomos negyedbe mentünk, ahol mindenkinek
van autója és/vagy személyi sofőrje, és eszükbe sem jut leereszkedni a plebsz
közé. Ide még metró sem jár, nehogy a tömegek megzavarják a helyiek nyugalmát J Mi is
kerékpárral mentünk - aztán meg gyalog sétáltunk haza.
 |
| Ilyen egy "szerény" reggeli az Element fresh-ben. És a fagylalt sajttorta meg a fagylalt még nem is érkezett meg. |
Először brunch-öltünk egy vízparti kis
étteremben, amelyik már ebben a korai órában is forgalmas volt, és egy kis
asztalkán behűtött pezsgő várta a nagyérdemű közönséget.
Aztán csak kóboroltunk, és nézelődtünk. A
házak itt is lakóparkokba vannak rendezve, de jórész inkább villalakás
kialakításúak, bár vannak toronyházak is, csak persze más a lakások mérete,
mint a szerényebb helyeken. A lakóparkok olyan jól be vannak ültetve, hogy csak
hébe-hóba lehet egy-egy lopott pillantást vetni az épületekre, a környéken
parkoló autók viszont mindent elmesélnek az itteniekről. Meg az általános
iskola kampusza is, amelyik akkora, és olyan jól felszerelt, mint a
középkategóriás egyetemek Amerikában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése