2017. szeptember 12., kedd

Kína 2017 – Már megint hétvége; rohan az idő!

Csendes volt a délelőtt. Dani zenekari próbára ment – megint összeáll a bandájuk, sőt már valami alkalom is van, ahol majd fellépnek.

Sophie a ház körül tevékenykedett, kicsit rendet rakott, kicsit mosogatott, nagy munkába nem volt érdemes kezdeni, mert vártuk a takarítőnőt.

Én meg fordítottam, hogy hamar befejezzem, és ne nyomja a lelkemet. Közben még az eső is eleredt, így nem is esett nehezemre a munka. Ebédre a maradékokat pusztítottuk el, aztán a fiatalok ledőltek sziesztázni, én meg gyorsan visszaszaladtam még a Fuzhou Roadra, megkeresni a Brush-pen and ink, azaz ecset és tinta múzeumot!

Egy picike bejárat, jól elrejtve egy szálloda és egy üzlet között, de a házszám ott virított a kapun, úgyhogy nem lehetett eltéveszteni. Bár belépve kicsit elbizonytalanodtam, mert csak egy vitrint láttam, benne láthatóan eladásra szánt kalligráfia készletekkel és kellékekkel, egy pultot, amely mögött nem volt senki, és egy elhagyatott, felfelé induló lépcsőt. Sok lehetőségem nem volt, úgyhogy ezt választottam én is, és kiderült, hogy az emeleten azért nagyobb helyük van.

Brush Pen and Ink Museum, Shanghai - impozáns látvány

A kiállított tárgyak zöme szépen megmunkált kalligráfia volt, vagy kalligráfiával és képpel díszített használati tárgyak. És bemutatták az ecsetfajtákat is – na, ki hányféle szőrt tud felsorolni, amiből ecsetet gyártanak? – meg azt, hogy készül a tömbösített festék, amiből aztán a tintát állítja elő az alkotó magának.

Így készül a festéktömb

Egy tárlóban fényképek voltak, mindegyik mellé 2-3 ecset párosítva. A fényképekről kitaláltam, hogy biztosan neves művészek, az ecsetek meg talán az alkotóeszközeik voltak. Érdekes volt nézni, hogy alakra, méretre, anyagra nézve milyen különböző eszközöket használtak.

Brush Pen and Ink Museum, Shanghai - A legyezőkön akár egy egész élettörténet is elfér


A terem végében még egy könyvespolc is volt, modern, nyomtatott könyvekkel, a legkülönbözőbb témákban, az AutoCAD-tól kezdve az aukciós katalógusokig. Hogy mi fűzte a kiállításhoz, azt nem tudom. De mindig belelapozok a kínai könyvekbe, ha a kezembe akadnak, hátha egyszer ripsz-ropsz belemegy a fejembe a karakterek tudománya J

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése