Jó ismerőseim és lelkes követőim tudják, hogy
szeretem minden országban, ahol járok, megnézni a temetőket is. Nagyon sokat
elárulnak az ott élő emberekről, szokásaikról, gondolkodásukról.
Kínában viszont még nem sikerült eljutnom
egyetlen igazi temetőbe sem. Volt már pár nekifutásom, de végül mindegyik
emlékparknak bizonyult. Nem volt ez másképp az idén sem. A Google nagy betűkkel
kiírta, hogy temető ÉS mauzóleum, és el is zarándokoltam érte egy távoli, de
metróval még elérhető pontra. Na, jó, annyira távoli nem lehetett, mert ahogy
felszínre érkeztem, az első zebránál megszólított egy srác, aki valamiért azt
gondolta rólam, hogy francia vagyok, és meg tudom mondani neki, hol lehet a
francia nagykövetség. Tehát elég közel van a belvároshoz, hogy még
nagykövetségek legyenek erre, de elég távoli is, ha azt feltételezte, hogy ide
fehér ember más okból nem is juthat el, csak ha ügyet intézni jön.
A Songqingling Cemetery Park egy szépen
gondozott parkban van. A rengeteg munkaerő nagy előnye, hogy például van, aki
egész nap mást se tesz, csak a lehulló faleveleket sepregeti. Az eredmény egy
rendezett, és tökéletesen tiszta hely. Az emlékparkokra különösen igaz ez, mert
itt nem járnak tömegével a helyiek, akik aztán nem törődöm módon azonnal megint
mindent összeszemetelnék.
Song Qingling a modern kommunista Kína egy
jelentős személyisége volt, aki egész életében a szegények érdekében dolgozott.
(Ugyanakkor egyik nővére Csang Kai Sek felesége volt, s mint ilyen First Lady
Taiwanon, a másik nővére pedig egy gazdag bankárhoz ment feleségül, aki később
Hongkong pénzügy minisztere lett. Furcsa fintorai vannak az életnek J )
Külföldiek temetője |
Azért valami temető élményt mégis kaptam (bár
én egy igazi, hétköznapi temetőt szeretnék megnézni végre). A parkban ugyanis
Song Qingling hatalmas kövezett téren elhelyezett hatalmas szobra, és a
hatalmas alapterületű Song Qingling mauzóleum mellett (el sem tudom képzelni,
mi lehet egy ekkora épületben) a park egyik oldalrészében Shanghaiban élt
külföldieknek állítottak emléket. Egyforma kőlapokra régebben elhunyt személyek
neveit írták fel – különböző nemzetiségeket összegyűjtve, részrehajlás nélkül
(nem derült ki, minek alapján került ide valaki). Ahogy néztem a sok-sok angol
név mellett volt német, skandináv, holland, olasz, görög, orosz, francia,
török, arab is. Igyekeztek átírni a nevet a sírkőről az emléklapra, de nem
mindig jártak teljes sikerrel. Mivel a kínaiak nem igazán tudnak angolul írni
és olvasni, elírások a hétköznapi feliratokban (figyelmeztető táblák, reklám
feliratok, információk) is előfordulnak – és ugyanez itt is előjött, hogy
megmosolyogtasson egy kicsit.
Síremlék a természetbe beolvadva |
És volt egy helye a hírek kínaiaknak is. Hogy
tényleg sírok voltak-e vagy csak emlékkövek ezek is, azt nem tudom. És persze
legtöbbször az sem derült ki a számomra, hogy miben merült ki valakinek a
híressége. De azért érdekes volt nézegetni a szobrokat, faragott sziklákat.
A parkban útjelző táblák mutatták, merre van a
mauzóleum, merre a külföldiek sírja … és merre a Gyermekek Múzeuma! Érdekes
párosítás, de aztán kiderült, hogy mégsem ugyanabban a parkban van a temető és
a gyerekmúzeum, csak egymás mellett J
Út a temetőbe és a Gyerekek Múzeumába |
Persze bementem. Három emeleten, lazán elhelyezve,
gyerekfoglalkoztatók, olvasóterem, vetítés – és még némi kiállítás is. Valóban
a gyerekekre volt tervezve minden. A kiállítás anyaga, az információmennyiség,
a korlátok magassága… Egy kis űrhajózás és tengerjárás (felszínen és víz alatt),
sok pihenő és játszóhellyel, ráadásul ingyen. A nézőközönségből ítélve a környező
gyerekek és nagyszülők iskola utáni megszokott látogatóhelye.
Hogyan irányítsunk egy motorcsónakot? |
Nem is hallottam még külön gyerekek számára
tervezett múzeumról, de most, a Google-ban, láttam, hogy van ilyen több helyen
is. Egy új lehetőség, amire vadászhatok!
Gyalog indultam vissza, azt hittem ripsz-ropsz
átérek a 2-es vonalára. Na, annyira ripsz-ropsz azért nem volt. Úgyhogy út
közben csak megálltam egy Family Markt-ban ebédelni. Közben bejött egy nő, aki
letelepedett a legbelső asztalhoz, és egyszer csak nekikezdett veszekedni saját
magával. Először azt hittem, csak telefonál – a kínaiakra nem jellemző, hogy
ilyenkor hangfogót tennének fel (igaz, sok magyarra sem), de hirtelen megjelent
kér rendőr, akiket az eladó hívott oda. Hihetetlen hogy milyen gyorsak voltak.
És milyen megfontoltak! Ránéztek a nőre a polcok takarásából, és
megállapították, hogy nem rendőrségi eset, úgyhogy hamar vissza is vonultak,
nem csináltak belőle nagy ügyet. J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése